Egy budapesti lexikon a jugoszláv irodalomról

Kázmér Ernő

Kázmér Ernő miniatűr esszéje az Új Lexiconban

(Az első modern jugoszláv lexikonnak, a zágrebi Leksikon Minervá-nak, amelynek munkatársai sorában a jugoszláv szellemvilág legelőkelőbb reprezentánsai voltak, ott volt Kázmér Ernő is, aki a magyar szellemi élet minden megnyilvánulását [irodalom, képzőművészetek, zene, népviselet, tánc stb.], és a magyar szellemi élet kiválóságai teljesítményeit vette számba. Értékes, komoly munkája túl Jugoszlávián is jelentős sikert aratott és a Budapesten a Dante-Pantheon Kiadóvállalatok Kiadásában most megjelenő hatkötetes Új Lexicon szerkesztősége Kázmér Ernőt kérte, dolgozná fel a jugoszláv és a csehszlovák irodalomra vonatkozó anyagot. Jugoszlávia valamennyi jelentős íróján túl – akik több, mint hatvan [444] sorcím alatt szerepelnek – egy összefoglaló kis esszét is írt Kázmér Ernő a jugoszláv irodalomról, amelynek a terjedelmét a lexikon szerkesztősége legfeljebb kétszáz sorban szabta meg. A két ország közötti valóságos szellemi kompenzációt jelentő kis esszét teljes terjedelmében adjuk itt, és megjegyezzük, hogy a csehszlovák irodalomról írott hasonló terjedelmű esszét a prágai irodalmi folyóiratok a legszebben méltatják.)

Jugoszláv irodalom felöleli az azonos nyelvű szerb, horvát és szlovén nép irodalmát. Egységes jugoszláv irodalomról nem beszélhetünk. Három kultúra, két irodalmi nyelv, és ami a legjellegzetesebb, két írástípus (latin és cirill) akadályozzák, hogy a külön utakon járó kultúrtörekvésekből az egységes irodalom kialakulhasson. Az irodalom első nyomait a XII. sz. vége mutatja, Szt. Sava és Erős Dusán szerb fejedelmek alatt keletkezett kolostorok kéziratai, Teodosius barát szentföldi útleírásai, a szerb görög papi rendek vitairodalma és az ószerb halotti énekek, amelyek közül a Brankovič György fejedelem haláláról írott üde poézisével ma is friss. Boszniában a XIV. század beli sírfeliratok vallásos népi motívumaiban van az irodalom eredője. Horvátországban latinból és olaszból fordított vallásos iratokban tör fel a népi nyelv (kajkavci). Már jön a Balkánról a Kraljevič Marko fejedelemről, minden délszláv nép héroszáról szóló eposz, és a törökverő Hunyadi Jánost, a hajdúk és az uszkokok szabad életét dicsőítő énekek, a lassan előrenyomuló török uralom bizánci és a katolikus Róma latin befolyása alól felszabaduló, délszláv népek életerejének, nemzeti életük reneszánszának első jelei. Így lett az olasz humanizmus hatása alatt virágzó dalmáciai irodalom; Raguzában Gundulics, Szpalatóban Marulics. Költői szlovineknek, délszlávoknak nevezik magukat, cirill- és latinbetűs szerelmi lírájuk a trubadúr költészet visszatükrözői (Marin Držič, Mato Vetranič, Cvijeta Zuzorič) Ivan Gundulič nagy eposza, az Ozman már a szláv, latin kultúra hatása, amelyben népi dalok motívumai forrnak egybe. Az 1667-i földrengés elpusztítja Raguzát, a raguzai irodalmat, de ugyanakkor Horvátországban az első nyomdák berendezésével (Zrínyi György varazsdini nyomdája) élénk irodalmi élet fejlődik. Petar Zrinski, a Wiener-Neustadtban kivégzett hős testvére: Miklós Szigeti veszedelem-jét fordítja horvátra, Pavao Ritter Vitezovič népi, történelmi énekeket ír friss hexameterekben, és Jakov Lovrenčič (1787–1842) a Till Eulenspiegelt kajkavci dialektusban nacionalizálja Petrica Kerempuh-jában. A horvát irodalom fellendülésével esik egybe Dositelj Obradovič fellépése, aki nyugati tanulmányaiból hazatérve mesegyűjteményt ad ki, és mint az önálló szerb fejedelemség első kultuszminisztere, szerb nemzeti kultúrát teremt. Az osztrák uralom alatt élő szlovén nép nemzeti nyelvű iskolák hiányában irodalmi fejlődésében lemarad. Napóleon illír uralma (1806–1809) ugyan teljes szabad nemzeti fejlődést ad a szlovén népnek, de ez az idő túl rövid. Gróf Draskovics János Dissertatio-ja a nagy [445] illír fejedelemség gondolatát propagálja, s ugyanez a gondolat fűti Ljudevit Gaj-t (1809–72) és zágrebi újságja, a Danica köré gyűlt intellektueleket, akik felváltva írnak cirillt és latint ezzel is dokumentálva a szerb–horvát kultúregységet. Vuk Stefanović Karadžić (1787–1864) nagy érdeme Goethe és Grimm rábeszélésére kiadott szerb népdal- és mondagyűjteménye, majd Kopitar szláv filológus útmutatása szerint készült nagy szótára. A szlovén Stanko Vraz (1810–1851) Gaj hatása alatt Zágrebba költözik, és kései romantikus lelkesedésével a szerb–horvát–szlovén egység apostola lesz. Később Oroszországba utazik. Ennek a romantikus útnak következménye az illír mozgalmat betiltó bécsi ukáz.

Gaj és követőinek fellépése a nemzeti irodalom kora és a márciusi forradalmak hatása, amely szerb és horvát folyóiratokban, megélénkülő könyvkiadásban jut érvényre. A macedón származású Dimitri Demeter klasszikus drámáival, Lisinskinek, a horvát komponistának írott operaszövegeivel a horvát színpadi kultúrát éleszti. Ivan Mazuranič Smrt Smail Aga Čengića (Smail Aga Csengics halála) c. eposza a hercegovina–montenegrói szabadságharcok remekműve, Petar Preradovič romantikus, heinei hatással küzdő dalai, Mirko Bogovič népi elbeszélései, a horvát Dózsa Györgyről, Matija Gubecről írott drámája e kor jelentős horvát alkotásai, míg a szerbeknél Petar II. Petrovič Njegoš montenegrói fejedelem (1813–1851) Gorski Vijenac-a (Hegyek koszorúja), amelyben a törököktől felszabadult Montenegrót énekli meg. Jovan Sterija Popović hatásos színműveket, Zmaj Jovan Jovanović szatírákat, verseket, Djuro Jakšić vihartól zúgó lírát írt s ide sorolhatunk még a polgári és paraszti élet szociális hátterét festő több elbeszélőt. (Bogoboj Atanackovič, Jakov Ignjatovič, Lazar K. Lazarević.) A szlovén irodalom ebben a korban Franz Preseren (1800–49) természeti leírásokkal pompázó, gazdag lírájában és Franz Levstik nagy novellájában a Martin Krpan-ban él.

A hetvenes évek szerb, horvát és szlovén irodalma romantikus nemzeti gyökerekből táplálkozott, csak a kialakuló városi polgárság, az iparosodás hozza meg a szociális irodalmat. A horvát August Senoa egyes regényeiben (Lukács, a koldus) már az elnyomottak, és a szociális igazságért küzdők hangját szólaltatja meg. Eugen Kumičič a józan, falusi népre ható városi erkölcstelenséget ostorozza, Vjenceslav Novak pedig nagy regényeiben a város alakjait festi erőteljesen. Xaver Sandor Gjalski már a megyei, városi élet elbeszélője (Régi tetők alatt.) A líra is kilép antik, romantikus mezéből, és természeti képek, kultúrfilozófiai tépelődések felé tart. Dragutin és Vojislav Ilič szerb költők az úttörői az új szerb–horvát lírának, amelynek csakhamar újabb mestere akad: Aleksander Santič, aki l’art pour l’art-ja formalizmusába hercegovinai népe és tájai sajátosságait ojtja. A szerb líra későbbi jelentősebbjei: a parnassien Jovan Dučič, a pesszimizmus és világfájdalom között vergődő Milan Rakič, s a nagy angol lírikusok filozofikus nyugalmát követő Svetislav Stefanovič a két Ilič tanítványai. Ők mutatnak utat a ma szerb lí[446]rikusainak is, akik közül Sima Pandurovičot, Todor Manojlovičot és Desanka Maksimovičot említjük. A két Ilič fellépésével egyidejűleg írja verseit a szarajevói Silvio S. Krajnčevič (1865–1908), akinek dekadens lírája végül áhítatos katolicizmusba torkollik. Kranjčevič-csel rokon Vladimir Vidrič lírája. A melankolikus Domjaničon, a klasszicizmus formaművészetében pompázó Vladimir Nazoron és a fiatalon elhunyt A. G. Matoson át kanyarodik a legújabb horvát líra útja, amelynek jelentősebbjei: Augustin Ujevič, Gustav Krklec s Miroslav Krleža, aki drámáiban, elbeszéléseiben világnézetes irodalmat ad. A modern elbeszélésnek két korán elhunyt mestere: a szerb Borislav Stankovič (Tisztátlan vér) és a horvát Dinko Simunovič. A minden nagy európai nyelve lefordított regény a modern szerb–horvát irodalom legjelentősebbje. A legújabb horvát elbeszélők közül Ivo Andrićot, Slavko Kollart és August Cesarecot említjük. Az első a színes, boszniai élet elbeszélője, Kollar a horvát paraszti életből, míg Cesarec a nagyváros problémáiból írja regényeit. A szerb–horvát drámaírást az erősen D’Annuziós Ivo Vojnovič mellett, Milan Begovič hatásos szalonvígjátékai, Branislav G. Nušič a beográdi életből vett burleszkjei képviselik. Az újabb drámaírók, Krleža nagy sikerein túl, még csak próbálkoznak. A szerb–horvát irodalom legújabb fejlődése mellett a szlovén irodalom is kibontakozott, elsősorban Ivan Cankar (1876–1918) hatása alatt, akinek proletárregényei és novellái, így a Jernej, a béres világirodalmi érték. F. S. Finžgar drámai erejű regényei, Jus Kozak kérlelhetetlen realizmusú falusi elbeszélései, Ivan Pregelj hívő katolikus novellái mellett Oton Zupančič szimbolikus versei, és a legújabbak: Antun és France Vodnik, Tone Seliškar forrongó lírája mutatják, hogy a beográdi és zágrebi szerb–horvát irodalom mellett Ljubljana is utat tör az egyetemes jugoszláv irodalom kialakulása felé. [447]

Copyright © 2005–2006
Vajdasági Magyar Művelődési Intézet
SCG - 24400 Zenta / Senta, Posta utca 18.
Telefon: +381-24-816-790, telefax: +381-24-816-390
E-mail